Ha tudunk róla, ha nem. Ha ismerjük őket, ha nem, családunknak, családi rendszerünknek vannak törvényi mozgatórugói. Hellinger ezt ugyan nem törvényeknek, hanem a szeretet rendjeinek nevezte. Itthon valahogy a törvény szóhasználat vált a megfelelő kifejezéssé. A fő Hellingeri törvények: az odatartozás joga, a helytörvénye és az adok-kapok egyensúlyának törvénye. Amikor ezen törvények valamelyike, vagy akár több is megsérül, akkor a családi lélekben – a közös családi lelkiismeretben – beindulnak a kiegyenlítődési mechanizmusok. Mindannyian kapcsolódunk őseinkhez (is) akár morfogenetikus mezőnek vagy szellemi mezőnek, vagy szeretet mezőnek hívjuk is azt az energiahálót, amely összeköt bennünket.  

Bert Hellinger a családfelállítás működését egy szellemi mezővel magyarázza, amit Rupert Sheldrake biológus morfogenetikus mezőként írt le. A „morfe” struktúrát, formát jelent, a „genesis” pedig keletkezést.

„A morfogenetikus mezők összefüggenek egymással, és időben, valamint térben koordinálják egy rendszer részeit. Emlékeket hordoznak magukban előző, hasonló rendszerekről. Az emberi és szociális csoportok, valamint a törzsek és családok a morfogenetikus mezőik révén egyfajta kollektív emlékezetet örökölnek. Az ősök szokásai, hagyományai és szemléletmódja befolyásolja a jelenleg élők viselkedését, mégpedig mind tudatosan, mind tudattalanul. Valamennyien összeköttetésbe kerülünk a kollektív emlékekkel, akárcsak – ahogy C. G. Jung, a pszichológus rámutatott – a „kollektív tudattalannal”.

A családállításon ebben a térben, ebben a mezőben „dolgozunk”, gyógyulunk.

Elkötelezett híve vagyok a Hellinger-féle családállításnak. Az egyéninek és a csoportosnak egyaránt. A tér, amelyben az állítás történik – legyen az egyéni vagy csoportos – intelligens, mondhatjuk önjáró. Nem az állításvezetőtől működik.  Ha valamihez hasonlítanom kellene, akkor úgy írnám le, hogy olyan, mint az elektromágneses mező vagy éppen a gravitációs mező, mert szabad szemmel nem látható, de érzékelhető. Ebben a térben, ebben a szeretet mezőben információk és energiák mozognak: az emlékezet, amely tartalmaz mindent, ami a családrendszerünkben történt és a közös családi lelkiismeretünk meg-és fenntartja. És amely mindig a kiegyenlítődésre törekszik.

Minden kliensemnek, aki „magára nyitja az ajtót” a családállítás akár egyéni, akár csoportos formájával elmondom, hogy ez egyben egy önismereti út is és hogy egy befelé tartó ösvényre lépett. Ezen az ösvényen lesznek mélységek és magasságok, felismerések és fájdalmak, de szabadválasztása felszabadító lesz. És hangsúlyozom azt is, hogy életéért neki kell vállalnia a felelősséget, mert legyen akár mekkora is az a „hátizsák, melyet viszünk, itt és most, csakis mi tudunk belőle kivenni és abba beletenni.”

Változni szeretnél? Önismereti útra szeretnél lépni vagy tovább haladni? Gyógyulásra vágyik a lelked-tested? A családrendszeredet szeretnéd megismerni és gyógyítani? A kérdéseket hosszan sorolhatnám. De ehelyett néhány személyes gondolatot osztok meg veled.

Vallom, hogy az tud előre haladni, aki maga mögé néz. Vallom, hogy az tud gyógyulni, aki „hátra” mer nézni és képes elfogadni, és feldolgozni mindazt, amit lát. Életünk története nem születésünk pillanatában kezdődött, elődeink lábnyomában járunk. Hálával gondolok azokra az állításokra, amikor a szeretet mező megmutatta, amire készen vagyok, amit elbírok. Hálás vagyok a feltáruló „hibákért” és titkokért, melyet családi rendszerem hordozott és melyeket én magam. Felszabadító erővel bírnak a látottak, a kimondott oldó mondatok. Ez lehetőséged ad és támogat engem a fejlődésemben. És tudom azt is, hogy ezzel a nemtudásom ártatlansága is véget ért. Ezzel a felelősséggel járom a szabadságom. Nem vagyok „készen”. Úton vagyok. Szeretem.